Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Nyelvlecke sima hamburgerrel Balogh P. Ferenc, Kaláka, 2007. november. A férfi türelmesen várta, hogy elõrébb jusson. A sor nem volt hosszú, de lassan haladt. A hamburgeresnél ketten dolgoztak. A lány vette fel a rendelést és foglalkozott a vevõkkel, a fiú állította össze a hamburgereket, a kész szendvicseket egy vékony nejlonba csúsztatta, aztán odaadta a lánynak. Õ tálcára rakta, mellé dupla szalvétát tett, közölte a végösszeget, elvette a pénzt és szólította a következõt. A férfi elõtt állók kivétel nélkül gazdagabb hamburgereket kértek, ananásszal, kukoricával, franciasalátával, elkészítésük némiképp több idõt vett igénybe. Idõbõl persze nem rendelkezett mindenki korlátlan készletekkel, a vásárlók többsége az alig száz méterre lévõ pályaudvarra sietett, vagy a vonatról érkezett a pulthoz, hogy a városba igyekezvén bekapjon pár falatot. A férfi nem tartozott egyik csoportba sem. Egykedvûen nézegette a fõvárosi forgatagot, a kör alakú téren sakkozókat, a valutázókat, a felszabadult örömmel sietõ iskolásokat, és olvasta végig ismét a hamburgeres teljes kínálatát. Alig ötvenéves lehetett, sportos cipõt, farmernadrágot, fehér pólót és egy bársonydzsekit viselt, vállán finom marhabõr táska lógott. A pulthoz érve egy sima hamburgert kért. A lány hátraszólt a fiúnak, hogy egy „sima hambi lesz”, majd megkérdezte, tehet-e bele hagymát. A férfi kért bele hagymát. Azt mondta, „lehet, lehet, nyugodtan…”, a lány tehát arra bíztatta a srácot, hogy sokat tegyen bele. A ketchup és a mustár esetében csupán a két szó közlésére szorítkozott, a férfi érezte, gyorsabb tempóra váltanak, ezért csak annyit mondott: mustár. A fiú, aki nem is nézett a vevõk és a lány felé, alighanem csak a miheztartás végett közölte, hogy „ok, vettem”, és már nyomta is a mustárt a húspogácsa és a hagyma tetejére. Belecsúsztatta egy háromszög alakú nejlontasakba és a lány keze ügyébe tette. Miután a férfi nem kért mást, a lány bepötyögte a háromszáznegyven forintot a fóliával letakart számológépbe, a masina kiköpte a nyugtát, a lány leszakította, rátette egy piros mûanyag tálcára, s már kezében volt a hamburger is, amikor eszébe jutott valami. „Csomizzam?”, kérdezte a férfit. Amaz egy pillanatra megtorpant, ránézett a lányra, a fiúra, majd a pénztárcájára, s csak annyit mondott, hogy „hát… igen, ö.. lehet”. A lány fogott egy nagydarab zsírpapírt, ügyesen belehengergette a gazdagon hagymázott, mustáros, sima hamburgert, mellé tette a nyugtát, s az egészet egy reklámszatyorba csomagolva adta át a férfinak, aki ez idõ alatt fel sem nézve az aprópénzt számolta, és háromszázötven forintot tett le a pultra. A lány nyújtotta a szatyrot, de a férfi meglepetésében szinte felkiáltott: „nem kellett volna becsomagolni!” Nála jobban csak a lány volt meglepve. Kezében a hamburgerrel, fejét hátrahúzva, szemöldökét megemelve válaszolt: „de hát kérdeztem, hogy csomizzam-e?!” A férfi csak állt ott, „á, hm...” hümmögte, „jó, semmi gond” mondta, átvette a szatyrot, megköszönte – a háromszázötvenbõl nem kért vissza – , és komótosan elindult a metrólejáró irányába. A sorban mögötte állók elõreléptek, s a lány, mintha az õ megnyugtatásukra tette volna, gyorsan megkérdezte társát, hogy õ ezt nem is érti, talán „nem volt vili?”. A fiú ellentmondást nem tûrõ hangon közölte, hogy igenis „tök vili volt”, és már készítette is a következõ hambit, ubival, ahogy azt a lány meghagyta neki. Balogh P. Ferenc Nyelvlecke sima hamburgerrel. Kaláka, 2007. november.